Szolgáltatásaink

A Carl Rogers humanisztikus pszichológus nevéhez fűződő személyközpontú encounter csoport elsősorban személyiségfejlesztő módszer. Alkalmazásának alapfeltevése az, hogy minden emberben megvan a képesség arra, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket, és felhatalmazza magát arra, hogy olyan egyedi, konstruktív irányba fejlődjön, amely számára és a közösség számára is előnyös. Csoportdinamikájában az egyenrangú együttlétre való törekvés nagyon erős. A résztvevők a hétköznapi társadalmi léthez képest sokkal nagyobb személyes szabadságot tapasztalhatnak meg, ami jellemzően felszabadító, de akár frusztráló is lehet. A csoporttagok a facilitátorokkal együtt az empátia, a feltétel nélküli elfogadás és a hitelesség egyre erősebb élményét élhetik meg, ezáltal egy olyan biztonságos légkört alakítva ki, melyben minden résztvevő a legegyénibb lehet. Ezzel párhuzamosan a MI érzés is növekszik, így megfogalmazódhat és kifejeződhet minden érzés, legyen az pozitív vagy negatív. Ebben a bizalomteljes légkörben születik meg / növekszik az önelfogadás, mely változásra, tanulásra, fejlődésre serkent és még a konfrontáció is a növekedés elválaszthatatlan eszközévé válhat. A résztvevők reagálnak arra, ami közöttük történik az itt és most-ban. Tapinthatóvá válik a személyes felelősségük, észlelhető, hogy tudnak másokra hatni, és meg tudják engedni másoknak, hogy hassanak rájuk. A folyamat mindig spontán, kiszámíthatatlanul, természetesen formálódik. Tehát a Rogers-féle encounter csoport abban különbözik a többitől, hogy nem használ semmiféle strukturált gyakorlatot, szabadságot biztosít a csoporttagok számára, így kizárólag a résztvevők döntik el, hogy hogyan használják fel a rendelkezésre álló időt, ők határozzák meg a csoport céljait és tevékenységét. A csoportvezetőt Rogers facilitátornak nevezzük, aki a csoport természetes folyamatainak serkentője, a biztonságon alapuló légkör kialakulásának támogatója, a csoport kereteinek meghatározója, azonban nem irányít és nem értelmez. Szerepe a „megfigyelő”, „megtartó”, „biztonságot” adó kifejezésekkel jellemezhető, jelenlétével biztosított, hogy a csoportban legalább egyetlen ember van, aki figyel mindenre, ami elhangzik. Ennek megfelelően minden csoporttag biztonságban érezheti magát, hiszen egyvalaki biztosan figyel rá, megérti és követi, amit mond. A személyközpontú encounter csoportban az „itt es most”-ban megjelenő, hiteles egyéni és csoportos élményekre és azok visszatükrözésére helyeződik a hangsúly. Tehát nem a facilitátor, hanem az egész csoport jelent tükröt az egyén számára. Szervezett, irányított visszajelzés nincs, mint az egyéb tréningcsoportban. Ez nem azt jelenti, hogy a visszacsatolás elmarad, sőt, éppen ellenkezőleg. A visszajelzés a csoportélmény részévé válik, annak természetes velejárója, a folyamatba illeszkedik. A csoportban megélt, fokozatosan növekvő bátorság és szabadság miatt bármikor lehetséges, hogy valaki visszajelzést kér magáról vagy egy történésről. De ezt sosem kötelező megtenni. A szabadság koncepcióba ez is belefér: a személy felnőtt, képes eldönteni, akkor fog visszajelzést kérni, amikor valóban szüksége van rá.